lélek egyedisége: A hagyományos tanítás értelmében egyik ember lelke a másikétól minőségi sajátságok szerint is különbözik, és így önmagában hordozza az →egyediség elvét. - A ~nek problémája az →egyetemes fogalmakról és az egyediség elvéről szóló fil. vitákkal kapcsolatos. Platón szerint az egyed csak többé-kevésbé tökéletesen részesedik az egyetemes eszméből, ennek megfelelően nála a lélek pozitív minőségi értelemben nem külön egyed. A ném. idealista fil-ban, pl. Hegelnél, hasonlóan az egyes ember csak az abszolút szellemnek egy megnyilatkozási formája. A dialektikus materializmus ezt úgy vette át, hogy csak a közösség adhat az egyénnek jogokat és jelölheti ki a helyét. A →nominalizmus viszont csak az egyednek tulajdonított valós létet, s a közös fogalmat csak névnek mondta. Az angol →empirizmus is ezt vette át. Arisztotelész szerint a test formája eredetileg mindenütt egyforma, és egyediségét az anyag által való befogadás biztosítja. Duns Scotus úgy látta, hogy a lélek mint forma belső valósága szerint egyedi, ezzel viszont a faj egységét nem lehet megmagyarázni. A késői skolasztika korában egyesek átvették az arab →Averroës nézetét, aki szerint csak egy világlélek van, s az emberi lelkek ennek a funkciói. - Aquinói Szt Tamás a ~t 3 tényezőből vezette le: 1. az anyag funkciójából, amely azonban nem magát, hanem az anyag-forma egységét teszi egyeddé; 2. az emberi lélek sajátságából, amely szerint szabad tevékenység forrása; 3. az ebből fakadó képességből, amelynek alapján a személy új tapasztalatok, erkölcsi és gyakorlati magatartás által határozott egyénné válik. A mai lélektani kutatás megerősíti Tamás véleményét. Ma is szívesen beszélnek lelki hajlamokról, tendenciákról, amelyek szabad elhatározások révén válnak jellemvonássá. De a lélek szellemisége is megnyilvánul abban, hogy az egyén alakulása soha nem zárul le, mindig nyitott marad az új benyomások felvétele előtt. G.F.

LThK V:654.